Itt áll a kaszás a (s)ajtó előtt
2020. január 23. írta: Dián Ákos

Itt áll a kaszás a (s)ajtó előtt

Az elmúlt napokban több olyan esemény is történt, ami világosan megmutatta, hol van manapság a magyar média presztízse. 

 0fa817be-d8c4-47bd-851c-69853843a241.jpeg

Akik a szívükön viselik a tájékoztatás  fontosságát, észrevehették, hogy a sajtó iránti közbizalom rohamosan csökken. Sok következménye van ennek a jobb- vagy baloldali “propagandától” kezdve egészen a fake news hírek áradatáig. Az írott sajtó - legyen az papíralapú vagy elektronikus - mára vagy az ideológiai harcok eszközévé vált, vagy pedig lényegtelen bulvárhíreket csomagolnak bele. Mindegyikre láthattunk példát bőségesen az elmúlt napokban. Elég, ha csak Schobert Norbi nőgyűlölő kommentjére, a 444.hu és a Magyar Nemzet két újságírója közti vitára, vagy az M1 Karácsony Gergellyel készített interjújára gondolunk. Ám ezek csak a tünetek, amelyek fő oka egyébként minden esetben ugyanaz. A “hírérték” inflációja. De erről majd később.

Kezdjük a legegyszerűbben elmagyarázható tünettel: Schobert Norbi kijelentésével. Arra, hogy miért érdekes bárki számára egy önfényező celeb véleménye, nincs válaszom. De arra már van, hogy a média miért foglalkozik vele. Norbi ugyanis ezt a kijelentését nem otthoni privát magányában, hanem népes Facebookos követőtábora előtt tette, egy olyan platformon, ami kifejezetten promótálja a szélsőségeket, a fake newst, a gyűlöletbeszédet. És ez igen nagy probléma. Mert az útszéli nőgyűlölő és az országosan ismert Norbi közötti különbség a social media világában alapvetően az, hogy az utóbbira odafigyelnek, mivel van egy közönsége, akik önként iratkoznak fel az általa kínált tartalmakra és napi rendszerességgel fogyasztják is azt. Na már most ha ezen követők között van néhány kevésbé magabiztos ember, akinek pont gondok vannak a házasságával, akkor Norbitól simán elfogadhatják (ahogy a többi tanácsát is), hogy mindez a nő hibája, aki nem akar lefogyni. Vagyis van egy híresség, aki egy komplex problémára egy végletekig leegyszerűsített és hamis választ ad, miközben személyes bizonytalanságot gerjeszt (mi van, ha egyedül maradok a gyerekkel?) és beletörli a bakancsát mindazokba az emberi értékekbe és érzésekbe, amik nem külsőségekhez kapcsolódnak.

Mindez már önmagában eléggé kínos és felháborító, de van itt még valami, amit a Norbi-ügy megmutatott, mégsem beszél róla senki: az, hogy a média elveszítette tematizáló funkcióját, és ma már inkább reagálva sodródik a sok egyéb csatornán ránk zúduló téma között.

Azt pedig, hogy mennyire nincs már presztízse a közvélemény előtt a “hivatalos” írott sajtónak, a legtökéletesebben az Apáti vs. Plankó egymásnak feszülés mutatta meg. A vita több pontján eszembe jutott, hogy értelmes médiaviszonyok között ez akár egy értelmes beszélgetés is lehetne - de a mai Magyarországon ilyesmiben hiába reménykedünk. A színvonalról csak annyit, hogy némely kijelentés még a trumpista USA-ban is hurrogást váltott volna ki a közönség jobb- vagy bal oldala részéről. Itt azonban nem ez történt. Az overton-window annyira eltolódott szélsőjobboldal irányába, hogy már meg sem lepődünk, milyen nyíltan beszél a Magyar Nemzetes Apáti arról, mennyire elképzelhetettlen lenne egy ellenzéki megmondó ember az M1-ben, és hogy nincs olyan, hogy tényszerű újságírás. Mindennek ellenére a vita amúgy kifejezetten érdekes volt, és érdemes mindenkinek megnéznie, bár az, hogy

a végén egyik fél sem tudott megnyugtató választ adni arra az alapkérdésre, miszerint van-e sajtószabadság, kifejezetten aggasztó.

A legfájóbb tünete a mai médiahelyzetnek azonban egyértelműen Karácsony Gergellyel készített interjú volt az M1-en, amit a botrányos kérdező próbált teljesen értelmetlezhetetlenné tenni. Pedig abban elvileg nem lehetne vita, hogy egy frissen megválasztott főpolgármester megszólaltatásának a közszolgálati médiában igenis helye van - még akkor is ha ellenzéki az illető. Ez a beszélgetés azonban nem interjú volt, hanem egy fideszes propagandista útszéli stílusban előadott lejáratási kísérlete. Kifejezetten felháborító volt látni és hallani, ahogy a mi adónkból fizetett média-segédmunkás a leglényegtelenebb dolgokba is belekötött, miközben szinte többet beszélt a 25 perces interjú alatt, mint az interjúalany. Bár a sok sületlenség mellett a mondandójában nyomokban előfordultak releváns kérdések is, mint például a Lánchíd sorsa, vagy hogy mégis milyen konkrét intézkedéseket takar a klímavészhelyzet kihirdetése, ám

az M1 riportere még a kevéske értékelhető produkcióját is agyonvágta azzal, hogy a kapott választ egyáltalán nem volt hajlandó sem meghallani, sem pedig értelmezni!

A kérdező számára láthatóan egyáltalán nem volt fontos, hogy az interjúalany mit válaszol és az sem volt szempont, hogy mégis mi az, ami a felvetett témák közül érdekelheti a nézőket, legyenek akár fideszesek vagy sem.

Nem véletlen, hogy az M1 által készített interjút még egy fideszes politikus is vállalhatatlannak nevezte, hisz a riporter annyi szervilizmusba áztatta a szavait, ami már visszaütött: a fideszes narratíva önmaga paródiájává és ezáltal hiteltelenné vált!

A fenti esetek külön-külön is jól jelzik az írásom elején jelzett problémát, hogy mi a legnagyobb gond a mai médiával. Ez pedig a hírforrás iránti bizalom hiánya, a kimondott, illetve leírt szó súlyának elvesztése. A “hír” inflációja, elértéktelenedése. Persze, még mindig sokan vannak, akik hisznek a médiának, de a nagy többség már szkeptikus. Amikor ugyanis bárki kiírhatja a Facebook falára, vagy a blogján körbeküldheti, hogy a Föld lapos, és mindig lesz pár száz ember, aki erre bőszen helyesel, akkor az információk szavahihetősége enyhén szólva is idézőjelbe kerül. Ezért virágozhat ma ezerrel a fake news gyártása, ami sokak számára saját őrültségeik önmegvalósítását jelenti, de közben hatalmas üzlet és alattomos manipulációs eszköz egyaránt. És már ott tartunk, hogy sokaknak egy mindenegyben nevű blogszerű szörny kábé ugyanannyira  hiteles, mint az Index, a Mérce, a HVG, vagy mondjuk a PestiSrácok, az M1, vagy a Magyar Nemzet.

A hitelességi különbségek szétszálazása és tudatosítása a következő évek sajtójának egyik legkeményebb feladata lesz. És ezt a munkát el kell végezniük, hisz az életükről van szó. A kaszás már egy ideje itt áll a (s)ajtó előtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr215422210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grimbusz Makszimusz 2020.01.25. 12:58:27

Ezt a tisztelt firkászoknak kellett volna írni, ők tehetnek a presztízsveszteségről, az olvasó meg egyre gyakrabban csak köp egyet!
Persze ez az álszent írás is a közszolgálatin elszenvedett sérelem okán íródott, efelől kétségem sincs, hiszen ezt a stílust a másik oldal janicsárjai már évek óta gyakorolják, a kálmánolgázás, meg a drágabolgárur, már egy stílust takar, nem is személyt!

lényeglátó 2020.02.15. 05:02:40

A magyar sajtó:

Az igazságtól, valóságtól: független
Hazugság közlésében: teljesen szabad!
Testvéri gazemberek iránt: elfogult!
Torzításban: felülmúlhatatlan!
Félrevezetésben: utolérhetetlen!
Szemérmetlenségben: egyedülálló!

"Minden lapszám egy lehetőség és kötelesség is egyben, hogy valami bátrat és igazat mondjunk." Purlitzer

Bakunyin: írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy, ahogy gazdasági ügynökök is léteznek, egyik lábuk a bankban van, a másik a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ.
Liszt véleménye (a zsidók„)Birtokba vették a szépirodalom és az újságírás terét. Mint sáskasereg rohanták meg a sajtót, hatalmukba kerítették az időszaki iratokat, magukhoz ragadták a gondolatok vezérlését, s meg fészkelni látszották magukat a közvélemény-árulásban.
Véleményvezérek!

Aljas, cenzúra férgek!
Olvasót elhülyítők,
Gazember lé hűtők!
Ostobákon keresők.
Kik abból, jól élnek,
Becsapják a pórnépet.
Aki néki hinni rest,
"Gyűlölik, mint pestisest!”
2019. 05. 06.