Mi történt a briteknél?
2019. december 13. írta: Dián Ákos

Mi történt a briteknél?

Egy hamis következtetés veszélyei

Nyertek a toryk. Nem volt ez meglepetés, viszont a győzelmi arány már az. Teljesen szétzilálták a Labourt, mivel volt egy egy fontos és jól érthető mondanivalójuk, ami urnákhoz vitte a brit szavazókat: a brexit.

A brexit az az anomália, amit a politológusok még nagyon sokáig fognak elemezni és kutatni. No, nem azért, mert ne lehetne tudni, hogy miért szavazták meg - a kérdés inkább az, hogy milyen hatással lesz ez a brit politikai berendezkedésre. A már három éve tartó huzavonában ugyanis tényleg megunták választók, hogy a brexit körüli vita soha nem ér véget. És a konzervatívok nagyon jó stratégiai érzékkel mindezt a Munkáspártra fogták. Ezzel pedig két legyet ütöttek egy csapásra: egyrészt találtak egy bűnbakot, másfelől pedig el tudták terelni a figyelmet a saját tehetetlenkedésükről. A toryk ugyanis három miniszterelnöküklet darálták be három év alatt. Boris Johnson most viszont nem csak a pártelitet tudta maga alá gyűrni, hanem mindenkit, aki ellene volt, kizáratott a pártból. 

Ezzel a konzervatívok lettek a brexit hajtómotorja. Még Nigel Farage féle “Brexit party” sem tudta ezt a trendet megfordítani (Ugye Nigel előző pártja, a szélsőjobbos UKIP nyomására írták ki eredetileg a népszavazást). 

Ezzel szemben a brit Munkáspárt sokkal megosztottabb volt a kérdésben, mint a politikai ellenfele. A Labour vezetése - bár egyhangúlag ellenezte a Johnson féle brexit megálapodást - nyíltan soha nem foglalt állást a kérdésben. Ugyanis maga a párt is megosztott ebben az ügyben, akárcsak a szavazói bázisuk. Viszont “ez a megállapodás elfogadhatlan” hozáállás miatt a választók maradáspárti erőként könyvelték el őket. 

Ezt tudta a Labour és vezetője Jeremy Corbyn is, ezért a kampányukat a szociális jólét és az NHS (National Health Service - a helyi egészségügyi ellátórendszer) fejlesztésére húzták fel. Ami látszólag jó taktikának tűnt, hisz minden télen szokás szerint össze szokott omlani az egészségügy a forráshiányok miatt. Valamint azzal is támadni tudták a torykat, hogy el akarják adni az NHS-t cakkumpakk az USA-nak. Ami igaznak is tűnik, ugyanis ebben a témában Donald Trump többször is elkottyantotta, hogy megvenné az NHS-t - amikor pedig az erről szóló dokumentumokat a Labour kikérte, egy teljesen kisatírozott, nagyrészben titkosított papírt kaptak. De még ez sem volt elég, hogy eltereljék a figyelmet a brexitről. 

Így aztán a mostani választás voltaképpen egy második brexit referendum volt - ez a brexitről szóló népszavazás és a mostani voksolás adatainak összehasonlításából világosan kitűnik. Ugyanott nyertek nagyot a toryk és bukott a Labour, ahol annak idején a brexitet támogatták. Ahol meg a maradás mellett voksoltak, ott a szavazatok megoszlottak Munskáspárt és a liberálisok között. 

De az érdekes részek még csak most jönnek. Az első ilyen például az, hogy a Labour és Jeremy Corbyn egy igen erős balra fordulást hajtott végre az elmúlt időszakban. Ez jelentős népszerűséget hozott nekik, főleg a fiatalok és a városiak körében. Nem is csoda, hogy pont ennél a két csoportnál a Munkáspárt nemhogy megtartotta, hanem még növelte is a szavazatainak számát.

Viszont a kérdés az, hogy a politikai elemzők minek tudják bei a jelenlegi fiaskót? Ugyanis ezt a választást a brexithez való viszony döntötte el. Véleményem szerint egy brexit nélküli választást a Labour meg tudott volna nyerni. De ez nem az volt. Így pedig a Munkáspárt jelenlegi irányvonalának a jövője is kérdésessé vált, sőt:, a teljes baloldali fordulat is megkérdőjeleződött. A Labour vereségét ugyanis már most sokan Corbyn “Marxizmusára” fogják. Pedig nem ez volt a visszahúzó indok. Ez a választás a Labour számára a brexithez való állásponton bukott el. 

Viszont ezek a hamis következtetések veszélybe sodorhatják a világban megfigyelhető baloldali fordulatot a többi országban is. Gondolok itt például az USA-ra, és ott is Bernie Sandersre. Pedig ez az irány egy lassú, de stabil népszerűséget hoz a baloldali pártoknak és politikusoknak, csak a taktika sajátossága miatt lassan építkezik, ugyanis sok terepmunkával jár. De ezzel felhagyni hiba lenne. Ezért aztán nagyon nem mindegy, mi lesz most a brit Munkáspárttal. 

Ráadásul a most kialakult helyzetnek Nagy-Britanniában is lehetnek egyéb vonzatai is. Például a skót függetlenségi párt nagyobbat szakított, mint valaha, ami jócskán növeli egy függetlenedési népszavazás esélyeit. Igaz, ezt a toryk nem fogják engedni, ami egy második katalán helyzetet teremthet. Egy másik ilyen puskaporos hordó az Észak-Ír térség. Ugyanis a brexit esetén valamelyik fél az ír nacionalisták és a brit unionisták közül rosszul fog járni, ami dühöt és agressziót válthat ki a másikkal szemben. Ez egy újabb polgárháborús helyzetet alakíthat ki, kábé olyat, ami 20 évvel ezelőtt ért véget. Ez természetesen senkinek sem hiányzik, így a kérdés az, hogy a toryk képesek lennének-e egy ilyen káosz kormányzására úgy, hogy közben nem hagyják szétesni az oktatást és az egészségügyet.

Szerintem ez a feladat meghaladhatja a brit konzervatívok erejét és ebben a megvilágításban lehet jelentősége a Labour jelenlegi irányvonalának. Ha ugyanis ezt hosszú távon tartani tudják, akkor az úgynevezett “overtone window” annyira balra tolódha, hogy mérsékelteknek sem lehet különösebb bajuk a Labour irányával.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr8415351204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása