Feléledt a Coca-Colával locsolt szolidaritás
2019. augusztus 11. írta: Dián Ákos

Feléledt a Coca-Colával locsolt szolidaritás

Coca-Cola, melegek, mozgáskorlátozottak és gyűlölködés. Ezek a főbb elemei egy tipikus nyári, uborkaszezon sztorijának, ami mégis túlmutat önmagán. Túlmutat, mert valami olyasmit csempész vissza az életünkbe, ami már régóta hiányzik onnét: a szolidaritást. 


cover_lmbtq.jpg

Mielőtt mélyebben belemennénk a téma boncolgatásába, előbb tisztázzuk, mi is a marketing három útja: a megvett, a megszerzett és a megkapott megjelenés. A megvett az, amiért fizetnek, ilyen például a plakát. A megszerzett egy adott márka hírneve, mint az Apple vagy a Coca-Cola. A megkapott pedig az, amelyikért nem fizetsz, nem is a hírnevedből, hanem a termék körüli szóbeszédekre, interakciókra épül, és ezáltal kerül bele a hírekbe. A három kategória között sokszor eléggé elmosódnak a határok, így lehet az, hogy egy megvásárolt hirdetésből egy ingyen terjedő, vagyis megkapott lesz. A Coca-Cola esetében is ez történt.

Adott a kérdés, mi történik, ha egy (amúgy is töredezett és megosztott) társadalomra rászabadítunk egy tipikusan megosztó akciót, amikor úgysincs min csámcsogni, mindenki élvezi a meleget (vagy éppen szenved tőle) és a legnagyobb hír, hogy buzik melegek vannak a plakátokon. Mindegy melyiken, csak ott vannak. A válasz: egy szétrágott gumicsont, ami kellő lökést biztosít ahhoz, hogy megszervezzék (vagy legalább elkezdjék megszervezni) magukat azok a társadalmi csoportok, akiken most csattant az ostor. 

Minden adott: egy megosztó téma, egy kisebbségi csoport és a habzó szájjal kommentelők hada. 

Melegek, mozgásukban korlátozottak, és mindenki más. Nem egy hollywoodi produkció, de egy jó esettanulmány lehetne arról, hogy milyen is a marketing valódi természete.

A probléma megértéséhez meg kell vizsgálni, mi is történt, és mi volt ennek a célja. Úgyhogy, tegyük ezt mi is. Mi volt a célja? Eladni egy terméket. A termék itt most egy üdítő, amit én pont szeretek is, de nem ez a lényeg. A marketingnek célja az üzenet átadása, ami sok fogyasztásra ösztönöz. A meleg jogok most felkapott és sokak által vitatott téma, amit pozitív és negatív hanggal is meg lehet tölteni. Nem olyan veszélyes és ártalmas, mint például az abortusz vagy az eutanázia, így kitűnően alkalmas arra, hogy eladd a terméket, illetve az ahhoz kapcsolható életérzést. 

“Love is love”, ahogy a felirat mondja, egy kis szivárvány és máris kész a meleg embereknek és az őket támogatóknak a terméküzenet. Ez kérem szépen, szivárvány kapitalizmus. 

De nem mindenki támogatja a melegeket. Sokan vannak, akik gyűlölik, vallási vagy politikai indíttatásból. Ez a csoport persze dühös lesz és azt fogja érezni, hogy világképében, sőt, személyében lett megtámadva. Ez persze nem igaz, nem provokáció ez, de kalkulálni lehet azzal, hogy hányan fognak felháborodni és mit vált ez ki.

A Coca-Cola mindezt egy nemzetközi kampányba és a Sziget promóciójába csomagolta be. A nemzetközi kampány még annyival tovább is megy, hogy nem csak meleg, hanem transznemű emberek is vannak a plakátokon, például Berlinben. Azaz ami nálunk történt, az nem lokális jelenség, hanem globális üzenet. 

Várható volt, hogy valahol erre felkapják a fejüket. Az én tippem szerint erre Lengyelországban, Oroszországban és nálunk volt esély, és lám: itthon mindenki rá is harapott és rögtön „buzilobbit” kiáltott. A történet többi részét pedig már ismerjük. Bojkott, kólás palackos fotók terjedése, véleménycikkek, (amiknek a sorába most én is beleállok…). A nemzetközi sajtó is felkapta sztorit, hogy “lám lám, ez a keleti/balkáni népség mennyire bigott”, a külföldi anyacég pedig végre kimondhatta a – valószínűleg – előre megtervezett panelt: „Mi megpróbáltuk, de ezek a rossz/gonosz keleti barbár népség nem hagyták magukat. Vigaszként igyál meg egy kólát, légyszi”.

Ez eddig nagyjából tervezhető is volt. De történt valami, amivel senki sem számolhatott előre: a Pesti Srácok egyik irkásza kijelentette, hogy a homoszexuálisokhoz hasonlóan a tolószékes emberek sem közkívánatos egy plakáton. És ez azokat is bevonzotta a történetbe, akik addig esetleg csak kívülállóként, higgadtan figyelték a fejleményeket és elindított valamit, amit jobb híján afféle „kényszerszövetségként” lehetne jellemezni. Mert innentől a történet már nem csak a melegekről szólt, hanem mindenkiről, akit valaha megtámadtak vagy megaláztak. Mindennek a manifesztációja a mai szolidaritási séta. A cikk írása pillanatában még nem tudom, mi történik/történt ott, ugyanis szombat este van, a sétával összekötött demonstráció meg vasárnapra lett meghirdetve. 

De a lényeg nem is az ott történik (bár ki tudja, jós nem vagyok), hanem inkább az a folyamat a fontos, amit – akaratlanul, persze – a Pesti srácok írása indított be.

Két kiszolgáltatott csoport külön-külön még gyenge a politikai nyomásgyakorláshoz, de együtt már képesek lehetnek megszólítani a társadalom széles rétegeit.

Ez a szolidaritás alapja. Egy természetes szövetség, egymás kisegítése akkor, amikor a másiknak szüksége volt/van rá. Tökéletes előtörténete ennek az egyetemisták kiállása a rabszolgatörvény ellen. Akkor itt írtam erről, de a szolidaritásról szóló része ma is aktuális, ha nem aktuálisabb. 

A kulcs ugyanis ez: a szolidaritás alapú mozgalom, akár politikai, akár civil ambíciókkal. Mindez azt jelenti, hogy a hatalom birtokosai nem bánthatnak semmilyen csoportot anélkül, hogy ellenállásba ütköznének. És ez lehet az alapja egy későbbi, széles körű társadalmi ellenállásnak is, hogy akik bajba kerülnek, tudhatják: nincsenek egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr6815004788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása