Hogyan váltsunk ellenzéket?
2019. május 18. írta: Dián Ákos

Hogyan váltsunk ellenzéket?

Volt egyszer egy cikkem, amiben arról írtam, hogyan váltsuk le Orbán rendszerét. Aki kiváncsi, az itt elolvashatja. De mindez úgy fair, ha a másik oldal is megkapja a magáét, hiszen abban, hogy itt tart az ország, ők is ludasok. Persze nem elkergetni kell őket, hisz nincs helyettük más, de a stratégiák, arculatok és feladatok átgondolása nem tűr halasztást.

cover.png

Mielőtt nekem esne bármelyik párt híve, hogy biztosan csak a saját pártérdekemet tartom szem előtt, szólok, hogy minden pártot külön elemzek. Még azt is, amelyre amúgy azt a bizonyos X-et húznám. Annak érdekében, hogy minél pártatlanabb legyen ez az írás, 3 fő kritériumot tettem magam elé:

  • Empátia. Vagyis azt az ideológiát, amit a párt képvisel, a kritika megfogalmazásakor nem cincálom. Elfogadom a világnézeti álláspontjukat..
  • Csak parlamenti frakcióval rendlkező pártokat kritizálom (plusz Momentum)
  • A kritika célja, hogy ezek a pártok ezeket a problémákat diagnosztizálva javíthassanak a politikájukon és növelni tudják a szavazóbázisukat (függetlenül az én ideológiai megygőzödésemtől).

 

Szóval segíteni szeretnék, nem ócsárolni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az önreflexió, mint mechanizmusa ma hiánycikk az ellenzéki oldalon, pedig az elemzés és a hibák feltárása hasznos és segíti az építkezést. Most hogy ezeket tisztáztuk, jöjjenek azok az észrevételek.

 

DK

A Demokratikus Koalíció megalakulásakor halálra, vagy minimum purgatóriumra volt ítélve. Gyurcsány Ferenc ugyanis rendkívül megosztó személyiség. Megvannak a fanatikus rajongói, az kétségtelen, de sokak számára nem vonzó opció. Az “összefogásnál” sem néz ki túl jól, hogy a pártelnök, akivel összefogni készülünk, akkorát bukott, mint még senki az újkori magyar történelemben. Pedig vannak tehetséges, jót akaró politikusai a DK-nak, csak teret kellene nekik adni. Gyurcsány Ferencen és Dobrev Klárán kívül egy húzónév sincs, egy felismerhető arc sem, aki emlékezetes és karakteres lenne (talán Vágó István, de nem a politikai teljesítménye miatt).

Megoldás: Gyurcsánynak háttérbe kellene vonulnia és átadni a helyét. Ezzel a DK fejlődését gátló probléma, nem tűnne el, de mindenképp mérsékelődne. A fiatalok felé is nyitni kellene, mégpedig úgy, hogy aktív fórumokat, tagtoborzásokat és funkcionáló ifi tagozatot szerveznének, szóval csupa olyasmit, ami jócskán túlmutat egy Messenger chatbot működtetésén…

 

LMP

Az LMP (akárcsak a DK) már a megalapításakor hibázott, hiszen az értékszintézises politikáját (amit a ‘18-as választásokig próbáltak fentartani) nem sikerült megértetni a választókkal. Ahelyett, hogy egy 4. hullámos újbaloldali zöld mozgalmat építettek volna, a párt egy értékrendek és ideológiák között oda-vissza csapongó, belső konfliktusok, és ún. “Schiffer biztosítékok” által megnyomorított politikai öszvér lett. (A “Schiffer biztosíték” olyan belső döntéshozatali mechanizmusok gyűjtőneve az LMP-n belül, melyek Schiffer András pártbefolyásolási szándékait tartják szem előtt.) Az ebből adódó belső feszültség vezetett a 2013-as pártszakadáshoz, és abból a pofonból azóta sem nagyon tudtak felállni . Szél Bernadett és Hadházy Ákos vezetésével, valamint Schiffer háttérbe vonulásával sikerült ugyan látszólag rendbe rakni az LMP-t, de a Schiffer biztosítékok maradtak, és tették is a dolgukat, Schiffer nélkül is. Ennek bizonyításához elég csak a fegyelmi bizottsági eljárásokra gondolni... Az sem segít sokat, hogy a két legnépszerűbb politikusuk ott hagyta a pártot, és így nem maradt országosan is ismert húzóneve a szervezetnek.

Megoldás: Mivel az LMP van a legnagyobb identitásválságban, ezért tisztáznia kellene a kommunikációjában, hogy most a három fő ideológiai irányzat - liberalizmus, jobboldal, baloldal közül melyikhez állnak közel. Mindezt pedig nem csak szavak szintjén, hanem a tetteikben is transzparensség kellene tenni. Gondolok itt például a korai, 2010-es akcióik visszahozatalára, amiket valahogy összeekapcsolhatnának a zöldpolitikával. Ilyen lehetne például a Fridays for Future magyar alapszervezetének a támogatása, vagy közösségi szemétszedések, netán a környezetszennyező gyárak blokádja.  A lényeg, hogy tegyenek valamit, ami mellettük kiálló aktivizmusra buzdítja az embereket.

 

Párbeszéd

A Párbeszéd mindig is rétegpárt volt. Az LMP bal szárnyából váltak ki, tisztán zöld és újbalos ideológiát képviselnek, tehetséges és országosan is ismert húzóneveikkel ki kellett volna törniük ebből a státuszból. De nem sikerült. Mindez az Együtt-PM-es időszaknak köszönhető, ami megalakulása után csalódást okozott sok ellenzéki érzelmű szavazónak. Érthető döntés volt hát a süllyedő hajót hátrahagyva elindulni a saját útjukon. A gond azonban az, hogy ez a saját út az MSZP ölelő karjaiba vezetett. A Párbeszéd a mai napig nem tudta összeszedni magát, és azzal, hogy melléjük szegődtek, beismerték, hogy ők “az MSZP KDNP-je”, amit még leírni is fura. De a helyi szintű ügyeknek mindig is hatalmas figyelmet szenteltek, ami tökéletes ellentéte a sokak szerint technokrata MSZP-nek.

Megoldás: Az MSZP-től függetlenül is kellene növekedniük, és akciókat végrehajtani, pláne egy zöld pártként. A helyi mikromenedzsment Budapesten nagy népszerűséget hoz, de a vidékre nem marad ebből semmi, szóval a vidéki terjeszkedés és alapszervezetek létrehozása lenne a feladat. Tagtoborzás, aktivistagyűjtés a pesti körúton kívül is.

 

Momentum:

Mindenki kedvenc “majd eljön a ti időtök” pártja. Csak éljék meg, mire eljön az az idő… Viccet félretéve: a Momentum hatalmas lendülettel csapott bele a politika lecsóstáljába, a NOlimpia kampánnyal jó magasra tették maguknak a lécet, és ez az akció akár ugródeszkának is tökéletes… lett volna. A probléma még túl friss ahhoz, hogy egy részletesebb elemzést is meg tudjak fogalmazni, de jelenleg úgy látszik, a párt felkészületlensége és fejletlensége még számos politikai gyermekbetegséget okoz nekik. Ráadásul itt is kialakulóban van a már jól ismert identitásválság, hiszen “se nem bal, se nem jobb, se nem liberális” és “az ideológiák korát meghaladtuk” (LMP flashbackek mindenütt). Ez természetesen nem igaz, hiszen retorikájukban abszolút liberálisak, de ezt valamiért nem merik kimondani. Talán mert elhitték azt a fideszes terminológiát, hogy a liberális egy szitokszó… Mindenesetre támogatandó az a mennyiségű össztársadalmi építőmunka, amit a közösségükbe és a helyi alapszervezetekbe tesznek. De itt is beütt az a tény, hogy rétegpártról van szó. A Momentum saját magátmint a “fiatalok pártjaként” brandeli, ezzel pedig a magyar társadalomnak csak egy nagyon kis szeletét fogja meg.

Megoldás: Kilépni a fővárosi körút ölelő karjaiból és elmenni vidékre, ott is ugyanilyen aktívan megjelenni, kijelenteni, hogy a Momentum egy liberális párt, ugyanis ez az ex-SZDSZ-es bizonytalan szavazók és a mainstream médiafogyasztók között jobban eladható, mint az ideológiák nélküli világkép.

 

Jobbik:

Az ő elemzésük számomra a legnehezebb, hiszen az átalakulások és változások mai napig zajlanak. Talán ez is mutatja meg, mi a legnagyobb baj most a Jobbik házatáján: nem tudjuk, mire számíthatunk tőle. A sokat hirdetett néppártosodás megmaradt a szavak szintjén. Bár a hardcore jobboldaliak és fasiszták javarészt elhagyták a pártot és átmentek a Mi Hazánkba (rólunk ezért sem írtam, mert a szakadás még nem teljes és a két párt viszonyáról nem lehet írni anélkül, hogy a két szárnyat - szélsőjobb vs. néppártosodni kívánók - ne ütköztessük). Ez elméletileg tisztázza a helyzetet, de a gyakorlatban csak még bonyolultabbá teszi. Hiszen nap mint nap kerülnek elő megbotránkoztató részletek a pártról a régi bajtársaiknak köszönhetően. A régi rasszista jobbik képe sokaknak beégett és ezt lemosni nem könnyű. Pláne, hogy az egyetlen húzónevük, Vona Gábor elhagyta a politikai terepet. Így maradtak a kétes hitelű és kevésbé ismert tagok.

Megoldás: Egy teljes arculati megujulás, mind szimbolikában, pártlogóban, mindenben. Ez nem tűnik soknak, de ha komolyan gondolják a néppártosodást, akkor látványosan el kell szakadniuk a múlttól, Csak egy példa: jelenleg a legtöbb ember számára a Jobbik jelenlegi emblémája egyenlő az antiszemitizmussal.

 

MSZP

Az egyetlen az ellenzékből, akik voltak már kormányon. És akkor, amikor a kormányrúd a kezükben volt, elfelejtették kik is ők. Mert az MSZP technikailag egy baloldali párt, de a kormányon jobboldali politikát vittek,, mind gazdaságilag, mind társadalmilag. Ez főleg a Gyurcsány korszaknak volt köszönhető, és az sem segít, hogy mindenmásodik évben az MSZP “megújul”. Pedig erőforrásaik is nekik vannak leginkább, pont amiatt, hogy van kormányzati tapasztalatuk. A (nem mainstream) baloldali ideológiákat pont ők vezették ki a köztudatból, márpedig ezeket újra elterjeszteni nagyon nehéz, pláne ilyen múlttal. Pozitívak a szerepváltások, és az új, tehetséges politikusaik, de mindezek semmit sem érnek, ha a rendszerváltáskori és pártszakadáskori “csontvázak” még ott vannak a szekrényben. És ne legyenek kétségeink: amíg ez így marad, ezeket a kövületeket Fidesz és médiaholdingja időről időre elő fogja húzni, hogy rájuk mutogathasson. Az sem segít, hogy a szocilaisták görcsösen mantrázzák az “összefogást”, mert ezzel csak azt generálják, hogy a jövőben még több politikai párt és platform jöjjön létre, ami csak még jobban fragmentálja az amúgy is töredezett baloldalt.

Megoldás: Nem kell mindenkivel összeállni, aki szembe jön, sokkal inkább a saját tagságukat kéne rendbe rakni és nem megijedni a saját nevükben szereplő “szocialista” szótól. Nyugodtan teret engedhetnének egy kis baloldali polarizálódásnak is, hiszen azzal csak az amúgy is létező európai újbalos hullámot lovagolnák meg. A régi csontvázakat lecserélni, és friss fiatalos, lendületes csapatot ráállítani a kommunikációra és a vidéki munkára. Akciókkal (ételosztásokkal, adományozásokkal, közösségi terek létrehozásával) aktivizálniuk kell a fiatalság baloldali részét, akiket aztán nem csak mutogathatnának, hanem konkrét feladatokkal is megbízhatnak. Nem kell olyan görcsösen markolni azt a stafétabotot...

 

Konklúzió:

Mindegyik ellenzéki pártnak megvan a maga gondja, de a problémáik megoldása nem lehetetlen. Őszintén szólva nem csodálkoznék egy a közeljövőben megalakuló jobboldali párt felbukkanásán, pláne a Jobbik hanyatlását látva, hisz számosan vannak olyan jobboldali emberek, akiknek nem hiteles a Jobbik, nem vállalnának közösséget a Mi Hazánkban tobzódó nácikkal és nem tetszik nekik a Fidesz politikája sem. Az sem lenne ördögtől való, ha a baloldalon megszűnne néhány párt (erre nem adok tippeket, mert bármelyik lehet az). De egy biztos, az ellenzéki pártok csinálhatnak bármit, ha mi nem vagyunk hajlandóak megbízni bennük, vagy csatlakozni hozzájuk, akkor a fejükön is pöröghetnek, nem fog változni semmi. Mert egy párt csak annyit ér, ahányan támogatják. Szavazók, aktivisták és tagság nélkül egyikük sem több egy logónál. Szóval nem csak a pártokra kell mutogatni meg azt mondani, hogy “csináljanak már valamit”, mivel nekünk is van dolgunk ezen a téren. Tessék belépni valamelyik pártba, ott aktív tagnak lenni, és elkezdeni belülről megreformálni. Mert kibicnek lenni könnyű, de a fotelból osztott kritikáktól még nem változik semmi. Ahhoz, hogy jobb életünk legyen, nekünk is tenni kell.

Hisz mi vagyunk a többség. Ne hagyjuk, hogy ezt elfeledtessék velünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr114833514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hungry horse 2019.05.20. 09:21:42

Nem vagytok többség.
2006 ősze óta biztosan nem.
Koaliciókeptelen osztódva szaporodó, zsugorodó, választói támogatás nélküli, bukott, tehetségtelen megélhetési politikusok által uralt semmik ezek, amiket ismét a helyükre teszünk egy hét múlva.

Dián Ákos 2019.05.20. 15:10:23

@Hungry horse: Semmi ilyesmit nem állítottam a cikkemben, mint amit Ön megfogalmaz.
Nem tudom, hogy az EP választásokat, hogy keverte ide, de ha problémája van a szövegértéssel, javaslom, hogy olvassa el mégegyszer a teljes írást, és akkor megtudhatja, mi az ÉN véleményem az ellenzékről.

Hungry horse 2019.05.21. 21:55:46

@Dián Ákos: fogalmam nincs miért hazudsz ilyen primitíven.
Nos.
Az utolsó mondatod ez volt a posztodban:
"Hisz mi vagyunk a többség. Ne hagyjuk, hogy ezt elfeledtessék velünk."
Erre válaszoltam:
"Nem vagytok többség.
2006 ősze óta biztosan nem.
Koaliciókeptelen osztódva szaporodó, zsugorodó, választói támogatás nélküli, bukott, tehetségtelen megélhetési politikusok által uralt semmik ezek, amiket ismét a helyükre teszünk egy hét múlva."

A szövegértéssel ezek szerint nem nekem van problémám. :)
Még valamit: a soron következő (ep) választás úgy jön ide, hogy a tisztán listás rendszer világosan mutatja majd be a választói támogatottságotokat.

Tisztábban, mint a múltévi OGY választás (vegyes rendszerű), ahol a listás, a kompenzációs listás és az egyéni képviselői kerületek választási eredményei a mindenkori győzteseket erősítik (ez nem újdonság, hanem a gengszterváltás óta követett gyakorlat, melynek célja a stabil és működőképes kormányzás parlamenti feltételeinek megteremtése).

Tehát - már ha érted - az ep. választás lesz az pár napon belül, ami a állításodat (ismét) cáfolja. Nem csak én, aki a véleményét a folyamatos közvéleménykutatásokra alapozza:
www.kozvelemenykutatok.hu
süti beállítások módosítása