A mai magyar fiatalság történelmi felelőssége
2019. május 12. írta: Dián Ákos

A mai magyar fiatalság történelmi felelőssége

Fiatal politikai aktivistaként ellenzéki oldalon gyakran hallom, hogy “majd eljön a ti időtök”, meg hogy “hajrá fiatalság”. Ezzel szemben a konzervatív sorokból meg az hallatszik, hogy “Túl fiatal vagy még ehhez”, vagy - ha elfogynak az érvek - jön a “Voltál-e már katona?”. Egy szó mint száz: a fiataloknak ma senki sem oszt igazi lapokat, pedig van itt egy történelmi feladat, ami minden jel szerint ránk vár.

_new_sny04626.jpg

Megosztott nemzet a magyar. Kár ezt tagadni. Az idősek egy része a Kádár korszakot sírja vissza, miközben azt mantrázza, hogy “bezzeg az én időmben minden is jobb volt”, míg a politikailag aktívabb réteg Gyurcsány vagy Orbán érzelemvezérelt jelszavaiban véli megtalálni a szebb jövő zálogát. Eközben az unoka - a mi generációnk - meg nem tud lakást venni, nincs megélhetést biztosító munkája, emiatt külföldre kényszerül, itthon hagyva a családját. Remek példája ez a generációs szakadéknak, ami köztem, a demokráciába született és nevelkedett fiatal és a Kádár korszakban szocializálódott korosztályok között húzódik. Paradox helyzet, hogy az idősebbek is marják egymást, pedig valójában az ő nemzedékük sokkal homogénebb, mint az sokan gondolnák. Hiszen ők valamennyien a “ne szólj szám, nem fáj fejem” időszakában szocializálódtak, és mondjuk ki, jogos is volt a félelelem egy olyan rendszerben, ahol vitának helye nem volt, így a vélemények ütköztetésének kultúrája sem alakulhatott ki. Ebben nőtt fel a rendszerváltó generáció, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF.

Aztán beköszöntött a rendszerváltás és ki lett kiáltva a III. Köztársaság. Csakhogy a vita, a politikai vitakultúra magjai ettől az ünnepélyes és fontos eseménytől még nem csíráztak ki. Sőt, ma már az is felmerülhet, hogy ezek a magok egyáltalán el lettek-e vetve? Megvolt-e a megfelelő társadalmi igény erre és elvégezte-e bárki ezt a munkát? Én úgy látom, hogy nem. Ráadásul a köz szolgálatának magasztos eszméjét is viszonylag korán felváltotta az egyéni érdekérvényesítés sokkal jobban fizető lehetősége. A hatalmi harcok elmosták a magyar társadalom demokratikus sarokpontjait. Azóta sem tudjuk, hol vagyunk igazából.

Mondjuk már ki végre: szüleinknek és nagyszüleinknek soha nem magyarázták el, hogyan is működik a demokrácia és mitől jobb ez nekünk, mint Kádár elvtárs és rendszere,

és ami a legfontosabb: miként is kell működtetni ezt a bonyolult izét. Így aztán elődeink önhibájukon kívül átadni sem tudták nekünk a használati utasítást, mert hogy az nem létezett. Mi, a harmadik évezred hajnalán születettek pedig most itt állunk és nézünk, mint hal a szatyorban. Egyik oldalról azt látjuk, hogy apáink és anyáink egymást fojtogatják a tüntetéseken és békemeneteken fizikailag, vagy az ATV, Echo HírTV, 444 és 888 oldalain virtuálisan egymásnak feszülve. A másik oldalra pillantva meg az van, hogy látunk egy haldokló bolygót, ahol a globális kapitalizmus a gátlástalan profit- és a tőkefelhalmozás - érdekében feláldozza az én generációm és az utánunk jövők életkörülményeit.

Kilátástalanok a lehetőségeink, és kétségbe is vagyunk esve emiatt. De most nem ennek van az ideje, hanem a cselekvésnek. Kilenc éve megbénult minden párbeszéd és alternatíva lehetősége. Ennek oka a Fidesz elitista felfogása, amivel a hagyományos konzervatívokat (akik tipikusan az idősebb generáció tagjaiból állnak), a szélsőséges jobboldaliakat, a vadkapitalizmus hívőket és a nagytőkéseket is maga mellé tudta állítani. A fiatalok ezek közül egyikbe sem tudnak beférni (kivéve persze azokat a gátlástalan karrieristákat, akik az elvek helyett a pénzre váltható politikai ugródeszkát választják).

Most tehát ott tartunk, hogy nekünk kell befejezni azt, amit ‘89-ben a mi szüleink megálmodtak, elkezdtek, de aztán úgy hagytak.

Demokráciát kell építenünk.

Vitakultúrát kell teremteni és el kell hagynunk az elitista, sznob, pökhendi filozófiákat. Ez a mi dolgunk és erre mi vagyunk a legalkalmasabbak. Felelősséggel tartozunk az itthoni politikai mocsok eltakarításáért, ahogy a rendszerváltáskor az akkori fiataloknak és értelmiségnek is ez volt - illetve lett volna - a feladata..

Ehhez nem kell más csak meghallgatni a másikat. Nyugodtan, türelmesen és ugyanígy válaszolni. Már önmagában az, hogy politikai diskurzusaink során nem az indulataink vezérelnek minket, jelentős előrelépés lehet. Lehet mindez online, vagy személyesen, de a vitának ezt a kiérlelt és az értelemre ható fajtáját meg kell itthon honosítani, különben soha a büdös életben nem lesz itt normális párbeszéd magyar és magyar között. Ez a mi korszakalkotó feladatunk. Életre szóló lehetőség és felelősség minden fiatalnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr1414821392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joli Fekete 2019.05.12. 16:41:08

Gratulálok! Jók a meglátásaid!!
süti beállítások módosítása