Politikai generációváltást – most!
2019. március 14. írta: Dián Ákos

Politikai generációváltást – most!

A választó nem tudja mit akar, miközben mindenki azt akarja megtudni, hogy ő mit akar. Ez egy ördögi hurok, akárhogy is nézzük. Nincs politológus, elemző, politikus vagy sajtómunkás, aki ki merné nyugodt szívvel mondani, mire is vágyik a szavazók többsége. Persze, óhajok és vágyak megfogalmazódnak: ötletesség, lendületesség, politikai frissesség… Csupa olyan tényező, amit a mai fiatal generáció tudna leginkább felmutatni.  Mégsincs fiatal párt.

sny06493.JPG

Na nem úgy értem, hogy frissen alapított, vagy fiatalokból álló párt hiányzik a palettáról, hanem olyan, ami megmozgatná a fiatalokat. Pedig már a diákság is aktív, ami azt jelenti, hogy valami zavarja őket a politikában. Ez lehet az ellenzék töketlensége, a fidesz diktatórikus jellege, vagy az, hogy a saját kezükbe akarják venni az irányítást. Akármi is legyen a motiváció, már nem csak az interneten, hanem az utcán is a fiatalok vannak többségben. Elég csak megnézni, hány ezer aktív tagja van az Illiberal Memes vagy a Hideous Hungarian Memes háztáji csoportjainak. Mégis, a kutatások szerint ők a politikailag legbizonytalanabbak.

De azért csak ott van Nagy Blanka, az ellenzéki média legújabb kedvence vagy Kálló Dániel, aki diákként még az MSZP EP-listájára is fel tudott jutni… Akkor most mi is történik? Ezek a példák jó irányba mutatnak, de nem elégségesek. A diákság önszervező csoportjai, bár egyre ismertebbek (Független DIákparlament, Hallgatói Szakszervezet, Szabad Egyetem), nagyon nehezen maradnak talpon (példa: Hallgatói Hálózat). A Független Diákparlamentnek van a legtöbb esélye a hosszútávú túlélésre, hiszen már több éve bizonyítottan produktívak és tömegeket tudnak elérni, nem véletlen, hogy Blanka és Dániel is ott kezdte az ismerkedést a közélettel. A Hallgatói Szakszervezet (Hasz) frissen alakult, de rohamtempóban fejlődik, és ők ideológiai alapon szerveződnek, ami elsőre merész ötletnek tűnhet, hisz sokakat távol tarthat, viszont így elejét lehet venni a későbbi identitásproblémáknak (ugye, LMP?) és ez sokat segíthet a hosszútávú munka kialakításában. Ők amúgy szorosan együttműködnek a CEU-s diákokból álló Szabad Egyetem csoporttal, akik szintén országos ismertségre tettek szert, legutóbb például még Manfred Webert is izzasztó helyzetbe hozták. A Hasz főleg flashmobokkal, rendszerkritikákkal és a tüntetésen igen nagy aktivitásukkal hívták fel magukra a figyelmet, ami igen példamutató.

Ahogy a fentiekből kitűnik, a fiatalok önszerveződése egy jól kivehető folyamat, de hol vannak a felsorolásból a pártok ifjúsági tagozatai? Nos, ők mintha nem is léteznének. Belső munkára lettek kitalálva, afféle „fegyverhordozói” a pártok embereinek. És most nem csak az ellenzékről beszélek, a Fidealitas is ugyanígy sokat tett azért, hogy a fiatalok ne pártokban, hanem civil szervezetekben, mozgalmakban képzeljék el a politizálást.

„És mi van akkor a Momentummal?” – kérdezheti az olvasó teljesen jogosan. A Momentum magát ideológiailag a mai napig nem határozta meg, bár több momentumossal is beszéltem, és legtöbbjük liberálisnak vallja magát. Igen ám, csak ezzel két gond van. Az első: a fiatalok elsősorban víziót akarnak. Az ideológiamentesség meg azt hirdeti, majd mindent eldöntenek a szakértők, ami már Bajnai idején sem volt egy eladható szöveg. Amikor pedig a Momentum párttá alakult, nem tudtak mit kezdeni a hatalmas elvárásokkal, amiknek nem is tudtak megfelelni. Így a párt stagnál, és nem tud kitörni a mikropárt kategóriából.

Szóval mi lehet a megoldás? Először is a pártoknak kellene megtalálniuk az ifjúsági szervezeteik helyét és szerepét, mert amíg ezek csak egy ismerkedő klub szintjén működnek, addig nem is lesznek vonzóak a fiatalok számára. Másodszor: Engedjék oda az ifjúságot az első sorba, ne mindig csak az legyen a szöveg, hogy „ha majd eljön a ti időtök”. Hahó, ez az idő most van: bizalom és gyakorlat nélkül nem lehet kinevelni a következő politikai generációt.

És végül, de nem utolsósorban: legyenek a pártok víziói mindenki számára érthetők és jól kommunikálhatók. Nem 70 oldalas pártkiadványokat akarunk olvasni, és nem a vízió szót kell ismételgetni, mint egy mantrát, hanem ki kell mondani: mi ezt akarjuk és így. Ez már így is három ponttal több, mint amit a pártok csinálnak, de az irány tényleg biztató. De így is van még egy negyedik pont: a generációváltás. Az idősebbek neveit már besározták az eltelt évtizedek, a mai garnitúra elveszítette a hitelességét. Egy új, friss, fiatal politikuscsapat – pláne, ha még médiatámogatást is kap – úgy tudna a közvélemény elé lépni, mint a Megváltó.  Amelyik párt ezt a leghamarabb felismeri, az fogja megnyerni magának a fiatal szavazóbázis többségét.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr7514687882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.03.14. 12:39:15

Nem korosztályban kell gondolkodni.

Egy fiatal balliba nem kevésbé veszélyes, mint egy idős.
süti beállítások módosítása