Padlóra küldött oktatás
2019. január 16. írta: Dián Ákos

Padlóra küldött oktatás

avagy alibiző tanárok és kamujegyek

Bár korábban már írtam a pedagógushiányról , de azóta sok víz lefolyt a Dunán és történtek új események. Például a félévi osztályzások, amikkel együtt kibuknak azok a problémák, melyekkel eddig senki sem akart foglalkozni.

thumbnail.jpg

Az egyik ilyen probléma, hogy vannak tantárgyak, amikből sokaknak nincsen elég jegyük. Ugyanis a jelenlegi törvények szerint nem lehet félévi osztályzatot adni annak a diáknak, akinek az adott tantárgyból nincs megfelelő számú érdemjegye. Az, hogy hány osztályzat a minimum, az a  heti óraszámtól függ, így pontos számokat most nem írnék, bár nem is ezen van most a hangsúly.

Sok oka lehet, hogy nincs kellő mennyiségű osztályzata egy diáknak: sokat volt beteg a diák vagy a tanár, esetleg nem lettek megírva bizonyos dolgozatok. De sajnos egy újabb indokot is hozzá kell adni a listához, ez pedig az, hogy

nincs tanár, aki osztályozhatna.

Az első cikkem után kaptam pár levelet, amik arról szóltak, hogy náluk is hasonló a helyzet: a tanár nem jelenik meg az órán, vagy nincs is tanár, aki az adott tárgyat taníthatná. Ezekben az esetekben pedig ugye az osztályzatok is hiányoznak, és ilyenkor kezdődik a trükközés. Például az utolsó hetekben hirtelen megnövekszik az órai munkára és a röpdolgozatokra adott jegyek száma. Ezekre hivatkozva a pedagógus – akár a helyettesítő is – azt írhat be, amit akar, ezek ugyanis nem ellenőrizhető teljesítmények – szemben mondjuk egy témazáróval, amik hivatalos dokumentumoknak minősülnek, például meg kell őrizni. Ugyanez a helyzet a „mezei” dolgozatoknál is. De a röpdolgozatokra ez a gyakorlat már nem vonatkozik, az órai munkára vagy szóbeli felelésre meg pláne nem.

Így fordulhat elő, hogy a diákok panaszkodni kezdenek a különböző fórumokon, hogy hirtelen kaptak egy rossz jegyet, ami csak úgy lepottyant az égből, oda, a KRÉTÁba. Persze nem csak 1-est meg 2-est kaphat az ember, ha eléggé jól viselkedett órán, kaphat akár 5-öst is, de nem is a konkrét osztályzat a lényeg. Hanem maga a gyakorlat és az a probléma, amit mindez okoz. Az osztályzat ugyanis a mi poroszos oktatási rendszerünkben sokkal több, mint egy szám: középiskolai vagy egyetemi felvételik múlhatnak rajta. Igen, akár azon az egy darab kamujegyen is múlhat, hogy ki melyik iskolába kerül, ami egy ennyire kiélezett versenyben nagyon nem mindegy.

A tanári pálya felhígult, ezt kár lenne tagadni, de még így sincs elég pedagógus az országban, pedig tényleg mindent megpróbáltak, hogy azt a látszatot keltsék: minden oké. Ezek közé tartozott az a program, amivel maga az állam öntött hozzá pár hektónyit ehhez a hígításhoz. Bevezették ugyanis a Klebelsberg ösztöndíjat, aminek lényege, hogy akik vállalják, hogy hiánytantárgyakat tanítanak és van diplomájuk az adott tantárgyhoz kapcsolódóan, annak kifizetik az egyetemet. De ez a program egy hatalmas kudarc, alig van jelentkező, mivel bár a képzettségi előfeltételek egy fizika tanárnál és egy átlagos mérnöknél ugyanazok, a két pálya keresete között igen nagy a különbség. Ha pedig valaki mégis jelentkezik, az valószínűleg azért teszi, mert az adott szakmában nem képes elhelyezkedni – ismerjük a mondást: nem tudja, hát tanítja (tisztelet a kivételnek, mert az mindig van).

A rabszolgatörvény is csak súlyosbítja a helyzetet, ugyanis a rendszer eddig is a kifizetetetlen túlórákra épített. No

de mi lesz, ha egy diplomás embert a garantált bérminimumhoz közelítő fizetéssel még többet dolgoztatnak?

A fáradt, kiégett munkaerő az oktatásban nem balesetet okoz, hanem hosszú távon tragédiát. Itt ugyanis több generáció és vele együtt az országunk jövője sínyli meg, ha a kizsigerelt közoktatás selejtet kezd gyártani. Márpedig nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy azt gyanítsuk: ha egy fáradt, tanárnak alkalmatlan ember tanítja a gyerekeket, akkor az ide vezet. Dolgozatot csak az átadott tudásból lehet íratni, de mi van, ha az illető kényszertanár az adottságai, mentálhigiénés állapota, tudása vagy motiváltságának alacsony szintje miatt képtelen átadni bárminemű tudást? Ilyenkor nem gyűlik össze a minimális jegy, hogy osztályozni tudják a diákot. No nem azért, mert a tanuló nem volt jelen az órán, hanem mert a „pedagógus” nem tudott mit számon kérni.

Persze nem minden esetben ez a helyzet, előfordul olyan is, amikor a tananyag mennyisége miatt lehetetetlen a havi 1-2 dolgozat, pláne a szakiskolákban, a szakmai órákon. Ilyenkor jön a már korábban említett alibijegyek osztása.

Apropó: osztályzatok. Sokat segíthetne az is, ha az iskolák nem egy objektív értékelési rendszert alkalmaznának, hanem személyre szabottakat. Egy olyan szubjektív rendszert kell alkotni, amely a gyerkőcöt az előző teljesítményéhez mérten minősíti. Bár ez bonyolultabb, de a diák is szívesebben tanulna, hiszen tudná: van értelme és képes jó értékelést szerezni. Mindez persze pontosabb dokumentációt igényelne, de ez egyben kizárhatná a kamujegyekkel való trükközést. És ez még nem minden. Vannak ennél sokkal radikálisabb elképzelések is, amelyek a gyakorlatban is működőképesek.

Végezetül még annyit: bár írásomat a tanárhiány problémájával kezdtem, de valójában ez csak egy tünet. A magyar oktatási rendszer legnagyobb rákfenéje a forráshiány. A kezdő tanári fizetés  nettó 134 995 forint, épphogy több, mint a garantált bérminimum. A fizetésemelést csak ígérgetik, trükköznek a statisztikákkal, de a zsebekben alig érződik a propaganda által harsogott több kereset. Eközben a tankönyvek minősége romlik, mert a fix árkeret miatt nem vehetik meg a drágább, de jobb könyveket, vagy éppenséggel betiltják azokat. Nincsen pénz pedagógiai módszertani kutatásokra, pedig rengeteg tehetséges magyar szakember van, de támogatás hiányába külföldre kényszerülnek menni. Ha pedig a diákok meg is alkotnak egy 100 pontos javaslatcsomagot, a kormányzat azt válaszra sem méltatja.

A kormánynak be kéne látnia, hogy a jelenlegi oktatáspolitika tönkreteszi a jövő Magyarországát. A kérdés csak az, hogy ezt a hozzáértés hiánya miatt nem látják, vagy eleve a kiművelt emberfők számának csökkentése a – politikai – cél. Az igazság az, hogy a jelen helyzetben ez szinte már mindegy is. A mi dolgunk az, hogy bármi is vezérli a jelenlegi hatalmat, olyan nyomást kell gyakorolnunk rájuk, hogy ne teljesíthessék be jövőromboló terveiket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr5814565860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása