Csak egy feszült advent volt, vagy lesz újjászületés?
2018. december 19. írta: Dián Ákos

Csak egy feszült advent volt, vagy lesz újjászületés?

Lassan itt a karácsony, és már most megjósolható, hogy az ünnepi hangulat némileg háttérbe szorítja az elégedetlen polgárok aktivitását. Mindezt persze az állampárt igyekszik majd úgy beállítani, hogy kész, kifújt a lendület, visszatért minden a régi kerékvágásba, nincs itt semmi látnivaló, tessék megnyugodni. Jelentős válaszúthoz érkezünk ezzel, nem árt hát felidézni, mi is vezetett idáig, és mit is értünk el. Persze, lehet siránkozni, hogy a végső célt még nem értük el, de látni kell, hogy igenis nagy utat tettünk már meg eddig.

sny04580_2.jpgA decemberi tüntetés hullám egyik kezdő szele.

Fotó: Dián Ákos

Először is kezdjük az év eleji diáktüntetésekkel, ahol egy remek médiafogást követően („ne menj suliba” nap) volt három tüntetés és egy flashmob, amiken a résztvevők létszáma egyre nőtt (a legnagyobb a március 15.-i volt). A világot ugyan egyik megmozdulás sem váltotta meg, de nagyon jó alapot teremtett a későbbi mozgósításokhoz. Sokakkal beszéltem akkor, akik azt mondták: ez volt életük első tüntetése, és rájöttek, hogy korántsem igaz az a vélekedés, miszerint egy ember úgysem számít. Nos, egyvalaki nem, de kiderült: minden tömeg olyan emberekből áll össze, akik le tudták rázni a kishitűséget. És a fiatalok megtapasztalhatták a közösség érzését. Megtudták, milyen összekapaszkodni és azt is átélhették, milyen, ha a kormánymédia támadásba lendül ellenük. Sokaknak ekkor esett le, hogy a politika nem valami elvont úri huncutság, hanem az ő életük alakításának eszköze. Ez a felismerés pedig rengeteget jelentett a későbbi tüntetések mozgósításánál is.

Ezek után jött a kampányidőszak, és az országgyűlési választás április 8-án, ami sokaknak egy rémálom volt – szó szerint. Az ezt követő két, nagyjából százezres tüntetés és a csütörtöki harmincezres demonstráció bár markánsan kormányellenes fellépés volt, azért csak kibukott, hogy miért is tartunk ott, ahol. A pártok belső ügyei (LMP-s balhék, a Jobbik szakadása, a Liberálisok pénzéhsége, stb…) még inkább hátráltatták az egységes fellépést. Az ezt követő Budapest Pride-nak is volt egyfajta kormánykritikus hangulata, de ott inkább a társadalmi elfogadottság növelése volt a cél – egyébként nagyon helyesen. Ráadásul ekkor még mindig működött az ellenzéki sokk, amit az is fokozott, hogy a kormánypárt által írt alkotmányba alaptörvényben is benne van: „Egy család férfi és nő kapcsolata.” Pont, kész, vita lezárva: ezzel egy kategóriába kerültek a szivárvány családok, és például a gyermeküket egyedül nevelő szülők.

Ezután derült ki, hogy a CEU-nak költöznie kell, mert hiába teljesítettek minden feltételt, az államközi szerződés csak nem tudott megszületni. Pedig emiatt még az USA-ba is módosítottak a szabályozáson. Az egyetem nem tudott tovább várni, ha tovább akart működni, lépnie kellett – szó szerint. Ekkor sztrájkot hirdettek az egyetemek, többek között a Corvinus átalakítása és az ELTE kiüresítése ellen, valamint a CEU mellett. Majd november közepe előtt volt egy újabb demonstráció, amit CEU-s diákok szerveztek és tartottak lendületben. Ott már lehetett hallani a „Munkás, diák, egy az irány” skandálást, amiről részletesebben itt írtam. Ekkor még sajnos nem voltunk sokan, de akik utcára mentek – főleg fiatalok – tényleg a demokráciát és személyes szabadságukat féltették.

És akkor eljött a december… Nem vagyok jós (bár az speciel bejött, hogy az egyetemek sztrájkja a diákság elégedetlenségén messze túlmutathat), de utólag már látható: a demonstrációk közötti kapcsolatok ekkor már egyre erősebbek lettek. Ezután jött december 8-án a rabszolgatörvény elleni szakszervezeti demonstráció, ahol egy MSZP-s politikus és melós, Komjáthi Imre megmutatta, hogy a rendőrsorfal sincs betonból, és a tüntetőknek sikerült „visszafoglalniuk” a Kossuth teret. Ez volt a fordulópont. A következő demonstrációk, illetve a parlamenti ellenzék akciói már a nyílt ellenállás jegyében szerveződtek. Ezt követően a diákok szolidaritási demonstrációja a munkások mellett már azzal folytatódott, hogy a tömeg spontán elkezdett vonulni. Ez merőben új elem volt az addigi „tüntetünk, aztán hazamegyünk” koreográfiához képest.

És itt tartunk most. A civil szféra végre aktív, és a pártoknak is adott a feladat: erősödniük kell, minél több tagot toborozni, mert most végre mintha egy nyelvet kezdenének beszélni az elégedetlen tömegekkel. Sikerült egy falat ledönteni, ami eddig elválasztotta a képviselőket az általuk megszólítani kívánt emberektől. De erről kicsit részletesebben majd legközelebb írok.

Most tehát eljött a pillanat, amikor a meglepetést okozó spontaneitást fel kell váltsák a szervezett és összehangolt akciók. A pártokon és a szakszervezeteken a sor, hogy egy új, könnygázon és MTVA-s verőlegényeken edződött, egységes akaratú tömegbázist hozzanak létre. Hogy ez sikerül-e, azt a következő néhány hét fogja megmutatni. Persze, lehet azt mondani, hogy most jön a karácsony, meg az újév és kifulladt a lendület (a kormánypropaganda vélhetőleg már készíti is ezeket a szövegeket). De be kell látni, hogy Rómát sem egy nap alatt építették, s Orbán rendszerét sem lehet egy hétvége alatt megtörni.

Minden azon múlik, hogyan kezdődik 2019. Ha január első napjaiban sikerül erőt és egységet felmutatni, akkor az Ellenállás egy létező és akár kormányképes alternatíva lehet.

Ha viszont a többség megelégszik az otthoni kommentelésekkel, az a fideszes keménymagnak lesz bizonyíték, hogy ellenzék csak hőbörgött kicsit, de minden mehet tovább.

Rajtunk múlik, melyik utat választjuk: megelégszünk egy feszült adventtel, vagy tovább segítjük a Magyar Köztársaság megszületését.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gato666 2018.12.20. 13:14:37

Szépen felépített írás, de nincs befejezve.Majd én segítek: ...és majd jönnek a választások, amiket a Fidesz majd újra simán megnyer, és akkor véget ér az álmodozás. :)

maxval bircaman balcán · http://www.bircahang.org 2018.12.20. 13:19:07

Ez van, a ballibek tombolnak, a kritikát nem tűrik, se a nép véleményét.

A nép viszont nem hajlandó felkelni Sorosért és Gyurcsányért.

konrada 2018.12.20. 13:25:58

...hát végigolvastam, de leginkább csak a zseniális árukapcsolás maradt bennem meg, ami a szövegbe ágyazva 2x fent van, az mindent visz és megmagyaráz:

Zseniális új temetési biztosítás,
mely felkavarja Magyarországot
Hirdetés
Zseniális új temetési biztosítás, mely
felkavarja Magyarországot