Együtt egy másért
2018. december 14. írta: Dián Ákos

Együtt egy másért

A fiatalság dühösebb mint valaha és ez nem csoda. A CEU elűzése, a rabszolgatörvény és az igazságszolgáltatásnak álcázott fideszes pártbíróság felállítása nem fest túl pozitív jövőképet.

Na jó, a helyzet eddig sem volt rózsás, hiszen Orbánék elszúrt gazdaságpolitikája miatt több mint félmillió magyar menekült Nyugatra.  Ez szétszakított családokat, Skype-nagymamákat és még nagyobb munkaerőhiányt jelentett. Erre mondták Orbánék, hogy a fiatalok „kalandvágyból” indulnak idegen országokba. Ami persze ordas hazugság, hisz ki az a hülye, aki jobban érzi magát távol a szeretteitől? És ma már ott tartunk, hogy nem csak a dolgozók, hanem a diákok is a külföldi lehetőségeket keresik. Mert ott jobb oktatást, több lehetőséget kapnak. Ja, és mindezt az itthoni tandíj negyedéért.

Sokáig úgy tűnt, hogy a diákok is olyanok, mint a társadalom többi része. Sokféle, színes, de éppen ezért gyenge is, hisz külön-külön, kis csoportokba tömörülve mondták a magukét. Ám idővel kiderült, hogy a decentralizáltság mögött mégiscsak van valamiféle összetartó erő, hiszen ugyanarra a hívó szóra egyszerre mozdultak a Független Diákparlament tagjai és a Hallgatói Szakszervezetet támogatók.

sny_tunti.jpeg

Kép: Dián Ákos

A december 13-i csütörtöki tüntetést is a diákság szervezte – és nem előzmények nélkül. Korábban, az egyetemi sztrájkról szóló cikkemben már megírtam, hogy a diákság érezhetően megmozdult és cselekedni kész. Most pedig eljutottunk az első nagy fordulóponthoz: a szolidaritáshoz. A diák és a munkás szolidáris egymással, mert felismerték, hogy közösek a céljaik. Hiszen a diákból előbb-utóbb dolgozó ember lesz, a dolgozónak pedig diákkorú gyermekei vannak, vagyis piszkosul nem mindegy, hogy milyen körülményeket teremt számukra a fideszes állampárt. A diák és a munkás között nem működik az „oszd meg és uralkodj” taktikája, és ez nagyobb veszély a kormányra nézve, mintha az összes menekült elindulna hazafelé.

E két generációs és társadalmi tömb egymásra találása ugyanis példaértékű lehet. Egyrészt együtt sokkal erősebbek, másfelől pedig megmutathatják, milyen nagyszerű dolog a másik emberért harcolni. A szolidaritás ugyanis nem azt jelenti, hogy kimondjuk „EGYÜTTÉRZEK VELED” hanem tényleg aktívan cselekszünk, és teszünk ezért, elrugaszkodva a kicsinyes önérdektől.

A természetes szövetségi kapcsolat a társadalmi csoportok között, legyen szó melegekről, munkásokról, diákokról, nyugdíjasokról, cigányokról vagy hajléktalanokról, óriási fegyver egy megosztásra és egyéni megfélemlítésre épülő hatalommal szemben.

Amikor azt skandálják, hogy „munkás, diák, egy az irány”, akkor nem egy posztkommunista szöveg, hanem az egymást végre felfedező és egymásba kapaszkodó emberek boldog felismerése, hogy senki sincs egyedül. Számíthat egymásra a dolgozó és a tanuló.

Szimbolikus jelentőségű az, hogy a fiatalok sorsközösséget tudnak vállalni a dolgozókkal, miközben a munkavállalók is elfogadják a diákok segítségét. Most jött el az idő, hogy mindenkit felrázzunk, ha kell úgy, hogy sokan kiesnek a komfortzónájukból. Igen, biztos, hogy sokan nem fognak időben hazajutni az útlezárások miatt, de mi ez a kellemetlenség ahhoz képest, hogy egy ország jövőjét teszik tönkre törvénybe foglalt őrültségekkel? Lehet, hogy jön majd az anyázás az autósoktól, de néha az embereknek úgy kell segíteni, hogy közben sose fogják meghálálni.

És végül jöhet a jogos kérdés, hogy mit tehetnél te, mint egyszerű háztartásbeli állampolgár, aki egészen eddig azt hitted, hogy semmi hatásod nincs az eseményekre? Hogyan teheted ehhez hozzá a saját részed? Nos, a válasz roppant egyszerű. Hallasd a hangod. Ne maradj csöndben. Tök mindegy, hogyan, de mutasd, hogy vagy. Kezdj el például írni, írd meg a véleményedet, ahogy én is. Ismerjük meg a másik véleményét, oszd meg a közösségi médiában a híreket, olvasd az állampárti propagandától mentes sajtót, menj ki tüntetni, egyszóval mutasd meg, hogy vagy. Mert átlépni csak azon lehet, aki érzékelhetetlen. A véleményét nyíltan felvállaló és cselekvő emberről nehéz nem tudomást venni. És persze tudom, hogy először ez roppant furcsa lesz és nem is mindig érződik számodra a hatása, de jusson mindig eszedbe: bár csak egy csepp vagy a tengerben, de ezek a cseppek sziklákat porlasztanak szét.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2018.12.14. 10:47:26

A fiatalok nem dühösek, Dühös pár ezer Soros Jugend tag, köztük sokan külföldi CEU-genderszakosok.

papierusz 2019.01.06. 07:52:14

De most komolyan, ha egy senki által nem ismert szakszervezeti vezető és egy senki által nem ismert diákszöverség vezetése összeborul, az már diák-munkás szolidaritást jelent? Nehéz elhinnem. Az útlezárásokkal meg csak óvatosan gyerekek, itt is működik majd, amit puzsér már elmondott a füstbombáknál, lesznek a hangadók, akik majd éles helyzetben elmennek interjút adni Gyurka bá lakájmédiáinak, a felbujtottak meg mehetnek a kaptárjai helyettük.