3T ÚJRATÖLTVE
2018. szeptember 26. írta: Dián Ákos

3T ÚJRATÖLTVE

avagy, a Fideszes kultúr diktatúra.

Ma egy olyan média és művészi környezetbe kell alkotnom, ahol a feltörő tehetségeket elnyomni, a rendszer krtikusokat meg betiltani akarja a hatalom. Jómagam fotókkal járulok hozzá, hogy kulturálisan fejlődjön az ország, igaz messze nem mondanám magamat profi fotóművésznek, de ha az szeretnék lenni, akkor is van egy kis gondom, mégpedig a kormány és a művészi kritikához való viszonya

Bár már régóta érik bennem ez a gondolat, mégis a magyar idők egyik felhábórító és vérlázító cikke hozta világra belőlem ezeket a szavakat. Ugyanis baloldali kultúra diktatúrájáról beszélnek benne, miközben, a fesztiválok főszponzora nem más mint a magyar állam, igaz több állami cégen keresztül mint a Paks2 az NKA vagy a MÁV, az államnak igenis beleszólása van a modern zenei kutúra alakulásába. És itt most nem csak a mainstreamről beszélek, bár az ilyen előadónál nem feltétlenül élet/halál az NKA támogatás, de az underground már jobban rákényszerűl, pályázatokon, klipforgatásokon keresztül. És mindenki volt underground, senki sem a csúcson kezdte. Bár még a folyamat, amelyet a Magyar Idők írói annyira szeretnének, azaz egy teljesen homogén, fideszesített állami szórakoztató és kulturális ipar még nem kezdődött el, de ez bármikor bekövetkezhet, szépen lassan és csendesen.

Gondoltam ezt, amíg eszembe nem jutott, a történelem óráról megmaradt ismereteim és a tanárom zseniális előadása a 3T (Tűrt, Tiltott, Támogatott) rendszer saját lábon lövéséről.

“Mi vagyunk az éjszaka”

Ugyanis a progresszivitás, a rendszer kritika nyílt kijelentése, csak kontrollált keretek között (Hofi előadásaiban) történhetett, minden más formája tilos volt. Az emberek viszont nem úgy működnek mint egy gép, amit be lehet programozni, legalább kritikai gondolkodás ügyileg nem. Ez viszont csak a művelt (nem összekeverendő a gazdag, felső osztálybeli) embereknél van így, a tanulatlanabb embertársainknak egyszerűbb üzenet kell, amit könnyű feldolgoznia, és nem kell sokat agyalni. Erre jött válaszként a kor progresszív rétegéből a zene, fotográfia, szamizdat és egyéb médium formák felhasználása, mint a propaganda ellenfele, igaz különböző erősséggel. Egy átgondolt szocio-gazdasági elemzés sem olyan sokat mondó mint egy kép egy életet ledolgozó, és most is dolgozó 70 éves pedagógusról, a lakásában, amit alig tud fenntartani. Egy beszéd sem tudja úgy feltüzelni az embereket, mint egy zeneszám a fiatalság értékeiről, a szabadság fontosságáról (arról, hogy le-olvad minden lánc). Egy propaganda lap sem érhet fel egy jól megírt szamizdattal, amiben az elöbb említett kép és egy aktivizmusra buzdító szöveg van.

A művészet megtalálja az útját a rendszer ellen, akár tetszik akár nem.

Ezért bukott el a 3T is. Mert kijelentették, mi az ami nem tetszik a rendszernek, mert igaz volt, és ezzel csak még nagyobb közönséget csinálva ezeknek a médiumoknak. A művészet a mindenkori rendszerrel ellenes, nem pedig csak a NERel. Azzal, hogy a Magyar Idők, az állam és még ki tudja kiknek, ez a folyamat nem tetszik, az az ő maguk kritikája saját magukról. Picit hasonlít arra, amikor a kisgyereket szembesítik azzal, hogy valami rosszat tett. Kényszeres tagadás, és a saját magát megerősítő dolgokba kapaszkodás, amíg el nem fogadja. De ez a rendszer nem elfogadni, hanem eltörölni akarja a politikailag nekik nem tetsző alkotókat, akár ezt akarja a befogadó közönség, akár nem. Ezért is van az, hogy egy rendszer kritikus banda, az AWS mehetett ki az eurovízióra. Mert a nép megtalálja az utat a kritikához. És ez a kritika kezd egyre kínosabb lenni a magyar propaganda agytrösztjeinek, ugyanis ezt személyes kudarcként, a kületésük -Orbán Viktor isteni magasztalokba emelése- ellen van.

A egy nyertesek nélküli helyzeten.

A modern 3T rendszere már elkezdődött, igaz nem az előadók ellehetettlenítésével, hanem az ezeknek helyet adó intézmények bezárásával. De ezzel nem csak a kritikára éhes, hanem a kultúra minden fogyasztója pórul jár. Ugyanis ellentétes, akár kormánypárti és ellenzéki üzenettel rendelkező előadók egymás stílusából, technikájából és alkotásaiból tudnak inspirációt nyerni, mert az új, másmilyen impulzus serkenti az alkotói munkát, amely egy öngerjesztő folyamat. Ha jobbat csinált az AWS, akkor a Ossian is tanul belőle, és az ő következő daluk is jobb lesz, mint az előző.

Ennek a kultúr hadjáratnak csak vesztesei vannak, még a fideszes előadóknak sem éri meg, hiszen ezzel olyan politikai hangot kap akár egy előadás, koncert vagy galéria bemutató, amely potenciális mű-fogyasztókat tántorít el. Mert vannak fiatalok Ákos koncerten, de a dalai miatt, nem amiatt, mert fideszes. És nem akarnak asszociálni azzal, hogy ők “fideszest hallgat”. Ők zenét szeretnének hallgatni, nem pedig a Habony-Mészáros művek legújabb előadását.

Harcolni az értékekért, de melyikért?

Orbán Viktor nagyon taktikus és jól megfontolt okból tart beszédet Tusványoson. Az itt elhangzó mondatoknak tényleg súlya van a médiába, de sokkal fontosabb az az üzenet, amit az hoz magával, hogy egy zenei, közéleti fesztiválon történik mindez. Az ottani előadóknak szimbolikus jelentősége van a Habonyi kultúr mészárlásba. Itt kell megmutatni, mi az amijük van, mivel tudnak többet az ő alkotói holdudvaruk, mint másé. És mivel ilyen alkotói holdudvar másnak nincs, ezért, egyből bárkit és bármit ki lehet kiáltani ellenségesnek. Az ellenség, pedig az, aki nincs itt. Ez egy afféle alkotói hűségeskünek ér fel. És hiába van néha egy Quimby itt-ott, ez bőven nem elég, hogy paradigmaváltás legyen ott. Olyan értékek ellen küzdenek, akik nem versenyezi, vagy nyerni, hanem utat mutatni akarnak, egy olyan országba, ahol a kilátástalanság a fiatalok körében túlzottan magas. De, ez az út nincsen körbe kövezve NER kompatibilis elemekkel, mert a szabadság, még az olyan, alapvetően nemzeti érzésű alkotóknál is fontos mint a Kowalsky meg a Vega, akik a honvédelem fontosságára hívták éppen fel a figyelmet, pont a szabadság eszméje miatt.

“Mit akarsz látni?”

De nem csak az értékek, a művészet és az alkotói szabadság leli kárát ebbe a mentalitásba. A Magyar Idők által létrehozott kultúr kommandó, ami a rendszer számára baráti zenészeket, művészeket tartalmazza, kiüresedett közhely parádékat tol, hogy mindenki bele tudja képzelni magát. Egy Ákos vagy Vastag Csaba dalszöveg minőségétől jómagam szégyelném el, hogy ilyet papírra (vagy word dokumentumra) vetettem. Viszont ezeknek a közhelyeknek is megvan a maguk szellemi szükségessége. Ha az a művészet, hogy 23. alkalommal is eléneklem egy másik szöveggel, azt, hogy mennyire szeretem az országomat, vagy éppen hogyan állok csajozás ügybe, az csak kiüresíti és elpazarolja azt a kis milliárd lehetőséget, ami egy ilyen dalba lehetne. A Halszagú ország helyett lehetne énekelni egy utazásról, az országon belül, metaforákkal utalva az ottani emberekre. Ez sokkal patriótább lenne, mint bármely hazaépítő dallam. Vagy az álomnő képe helyet lehetne intelligensen megírni egy szerelmi drámát, akár rockként. (Hallgatnám is.)

A lényeg, hogy a tartalmi, minőségi és kulturális kiüresítés a modern tömeg kultúrának az amit ezekkel a cikkekkel folytatnak.

Nem mondom, hogy nincsen probléma a magyar közéleti zenékkel, versekkel, tárlatokkal, mert van. De az ilyen cikkek nem a megoldás felé eveznek, hanem csak egy csoport megélhetési “művészhez”, akik műveit a Lego Movie főcím-dalával lehetne kicserélni.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr214264589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.