"Pedig az órán lenne a helyed"
2018. január 16. írta: Dián Ákos

"Pedig az órán lenne a helyed"

avagy, hogyan lettünk teljesen pesszimisták, ha a gyerekekről van szó

Ha ma a magyar közoktatásban hibákat kéne sorolni, a lista nem lenne hosszú, sőt csak egy szóból állna: MINDEN.

Ugyan ezt fogalmazták meg, diáktársaim, a Független Diákparlamentben, aminek jómagam is tagja vagyok. Ezért alakult úgy a sors, hogy január 19-én elmondjuk véleményünket, hogy diákok nélkül ne beszéljünk "diákalapú" meg "diák-teher mentesítő" oktatás politikáról. Semmit rólunk nélkülünk, ugyebár. De itt most ebben a cikkben nem azt a bizonyos katalizátort keresem, amely elindította a lavinát, nem is az "eredendő bűnt", amit oktatás címszóval végeztek az elmúlt lassan 20 évben. Itt most egy mentalitási problémáról, egy szociológiai jelenségről, a teljes közéleti apátía, beletörődésről lesz szó.

"Egy Németországban élő rokonom mondta, mikor hazajött a drága magyar földre: Itt a levegőben van a depresszió".

Sokaknak lehet ismerős, akár ez a mondat, akár egy hasonló, de a lényeget megragadja. Az embereknek először át kellet élni egy nagy böszmeséget, majd most nyolc év együttműködést. A két rendszer, bár alapjaiban különbözteti meg, a "rossz" politikai ideológiák érvényesülésének korlátozását illető tevékenységük, mindkettő alatt ment a "cenzúra extrákkal" valamint az emberek tudatos szólásszabadságának korlátozása. Nem fogok állást foglalni, hogy most akkor "Feri vagy Vitya a nagyobb g#ci". Ezt a kedves olvasóra hagynám, helyette, a kettejük közös sikerikre koncentrálok, mert van abból bőven, még ha nem is úgy, ahogy gondoljuk.

A kettejük rendszerében a még nem szavazó, vagy éppen a politikától elidegenült ember mintha nem is létezne, sőt, őket nyomorítják legjobban. Tökéletes példa erre a diákság helyzete. Ők nem szavazó állampolgárok, nem lehet velük (elvileg) kampányolni, sőt, még csak nem is adófizetők. Innentől kezdve a forrásokat nem növeljük, vagy ha igen, akkor is hangzatos számokkal, és rosszul elköltve. A gyerekeket, a diákokat, nem is veszik pont emiatt komolyan, mert nincsen döntéshozó szerepük a parlamentáris demokráciában. Ebben mind a kettő miniszterelnök és kormánya élenjáró volt, de hasonló tendenciát figyelhetünk meg az egészségügy vagy a szociális közszférában, de ott inkább az elidegenítés a módszer.

És mégis, hogyan reflektál mindez a diákság problémáira? Nem veszik őket figyelembe. Sok diáktól kaptam meg pontosan ezeket a szavakat. Nem fognak figyelembe venni, mert amennyit rákölthetnének, hogy jobb oktatást, biztonságosabb és korszerűbb épületekben tanuljunk, addig megy egy stadion, vagy autópálya. A politikusok pont ezek miatt a gyakorlat miatt hazudják magukról azt, hogy „aki lop a börtönbe, aki milliárdokat lop, az a parlamentbe megy”.

Ha azt akarjuk, hogy a döntéshozóink figyelembe is vegyék a nép akaratát, a problémák relatív gyors, és modern megoldását. Ez az az ok, amiért megszavaztuk őket, és bíztunk bennük. Mert a szavazás egy bizalom megadása, a hazugság, meg annak elvesztése.

A bejegyzés trackback címe:

https://minden-lanc.blog.hu/api/trackback/id/tr3313551985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.